A bringázásban az a legjobb, hogy találkozik benne az emberi fizikum és a mérnöki tudás, ráadásul a kettő egymást tüzelve eredményez egyre komolyabb teljesítményeket. Hiszen ahogy egyre komolyabb technika áll rendelkezésre, úgy nő meg az emberileg elérhető teljesítmény a nyeregben, és ez persze fordítva is igaz. Most összeszedtünk öt elképesztő bringás rekordot.
A lejtőn leggyorsabb
Ez közel sem olyan egyértelmű, mint elsőre hangzik, ugyanis egyaránt létezik önerőből elért rekord, és lejtős pályán száguldottak már eszelős módon. Mindkettő érdekes, de Eric Barone – vagy, ahogy többen ismerik, a Vörös Báró – sebességrekordja ráadásul vegytiszta istenkísértés is. emberünk 223,3 kilométeres tempóig gyorsított a francia Alpokban. A száguldásra tervezett bringája inkább emlékeztet egy repülőgép vezérsíkjára, hiszen ekkora tempónál mindennél fontosabb az aerodinamika. Érdemes megfigyelni Barone ruháit, még ezen is púpok és dudorok terelik a levegőt úgy, hogy a lehető leggyorsabb lehessen. Kár részletezni, inkább nézzék meg a videót:
Az önerejéből leggyorsabb
Ez a cím az AeroVelo csapatát illeti, akik tavaly szeptemberben állították fel 139,4 km/h-s rekordjukat. Nem elírás, Todd Reichert tényleg ennyivel tekert, bármi féle segítség nélkül. Ehhez persze hagyományos bringa szóba sem jöhetett, a lapított cseppformájú burkolatban tulajdonképp fekszik a versenyző, és a vállaival támaszkodik, több gyorsító áttétellel hajtva a gépet. Az aerodinamika itt is főszerepet játszik, hiszen minél gyorsabban megyünk, annál nagyobb erőt kell kifejteni a légellenállás legyőzéséhez. A versenyen 8 kilométer áll a csapatok rendelkezésére, hogy felgyorsuljanak, és az utolsó 200 méteren mért érték számít.
Az egy óra alatt megtett legnagyobb távolság
Ezt a rekordot egy velodrome-ban állították fel, fával burkolt ovális pályán, melynek két kanyarja döntött. A cél egyszerű: egy óra alatt minél nagyobb távolságot megtenni. A kategória fejlődését jól mutatja, hogy az első rekord 1876-ban még 26,5 fél kilométer volt, ma pedig Sir Bradley Wiggins 54,5 kilométeres eredménye a csúcs. Ez pokoli teljesítmény, még annak ellenére is, hogy az ehhez hasonló pályákat a nagysebességű versenyzésre optimalizálják, mert egyrészt a felületét is a minél kisebb gördülési ellenállás elérésére tervezik, másrészt a megfelelő nyomvonal megválasztásával még nagyobb sebességet lehet rajta elérni. A női eredmény is hasonlóan elképesztő: Molly Shaffer Van Houweling 46,2 kilométert tekert egy óra alatt.
A leggyorsabb egykerekezés
Az egykerekezés öncélú jaszkarizásnak tűnhet, ám kevés jobb gyakorlat létezik a bringás egyensúly-érzék javítására. Bobby Root, amerikai freeride ikon egy kicsit tovább gondolta a dolgot, ezért felállított a leggyorsabb egykerekezés rekordját, 138,5 km/h-s tempónál rántotta fel az első kereket. Ekkora tempó eléréséhez persze segítségre volt szüksége, egy autó szélárnyékában sikerült felgyorsulni, és ahhoz, hogy érvényes legyen a kísérlet, minimum 9,75 méteren kellett megtartania a bringát. Ekkora sebességénél viszont ez egyáltalán nem okozhatott gondot. (A rekordról magáról nem találtam videót, de itt megnézhetik, mit ért Bobby bringázás alatt)
A legnagyobb szintkülönbség
Aki tekert már fel nagyobb emelkedőn, az tudja, hogy milyen pokoli kín tud lenni az utolsó néhány méter a végén. Ezt jó pár alkalommal megélhette az osztrák Valentin Zeller, aki 2007 májusában 19025(!) méteres szintkülönbséget küzdött le bringájával. Zeller 2000 és 2002 között még profi csapatokban is versenyzett, ám mára visszavonult. A rekord felállítása után azt nyilatkozta, hogy ezek után a 20000 méter sem tűnik lehetetlennek, ám ezt azóta sem állították fel.
