Tömegben biciklizni csak addig tűnik egyszerűnek, amíg az ember meg nem próbálja. Hirtelen nem csak a saját testi épségünkre, és saját menetdinamikánkra kell koncentrálni, hanem arra is, hogy igazodjunk a velünk együtt mozgókhoz. Főleg egy versenyen, vagy túrán fordulhat elő, hogy kénytelenek vagyunk a tömeghez alkalmazkodni, így például a McDonald's Bringamánia Tour de Balatonon.

Ha többen vagyunk, fontos, hogy kommunikáljunk: beszéljünk meg kézjeleket arra, ha autó jön, ha lassítani kéne, ha gyorsítani, és nem árt, ha azt is tudjuk jelezni, hogy baj van. Lehet persze szóban is, de például erős szélben nem biztos, hogy a másik meghallja, ha kiabálunk. A jeleknél is fontosabb amúgy, hogy megőrizzük a nyugalmunkat, és figyeljünk. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy csak az előttük haladó hátsó kerekét nézik, és így már csak akkor eszmélnek, ha baj esetén ráfutnak a másikra.

Mivel az ilyen futamok a leggyakrabban közúton zajlanak, nem szabad elfelejteni azt sem, hogy betartsuk a közlekedési szabályokat, itthon például csak egy sorban szabad a közúton haladni. Nem érdemes az előttünk haladóhoz túl közel menni sem, mert bár csábító a szélárnyék, ha csak pár centi van a kerekeink között, akkor nem fogunk megállni, ha ő fékez. Követési távolságunkat mindenképp a bringázási tudásunknak megfelelően válasszuk meg. Ettől függetlenül persze legyen tökéletes állapotban a biciklink, hiszen itt egy műszaki hiba esetén nem csak magunkat veszélyeztetjük, hanem azokat is, akik áthajtanak rajtunk, ha már elestünk.

Mielőtt valamilyen manővert hajtanánk végre, érdemes arra is gondolni, hogy vajon a mögöttünk jövő hogy reagál: hiába tartja meg az egészséges távolságot, mindig a lehető legkisebbet fékezzük, így csökkentve a ráfutás esélyét. Ha olyan útakadály tűnik fel előttünk, amit ki kell kerülni, mint például egy parkoló autó, akkor erre mindenképp figyelmeztessük a mögöttünk haladót, különben csak arra fog eszmélni, hogy nem mi, hanem egy álló autó van előtte. Ha mi hajtunk a sor elején, mindig tömegben gondolkodjunk, vagyis ha úgy érezzük, hogy mi még be tudunk sorolni, gondoljunk bele, hogy vajon a többieknek is lesz-e rá ideje.

Ha enni vagy inni kezdünk, azt semmiképp se a sor elején tegyük, hiszen ezzel plusz kockázatot vállalunk, ami még önállóan belefér, de bármilyen probléma esetén a mögöttünk jövőket is veszélyeztetjük.  A legfontosabb mégis az, hogy ismerjük a saját határainkat, és tudjuk elfogadni, ha más gyorsabb nálunk. Ne akarjunk feltétlen a nálunk jobbakkal haladni, hiszen ezzel legfeljebb magunknak bizonyíthatunk, a csoport többi tagját viszont veszélyeztetjük. Egyáltalán nem baj, ha lelassítunk, és bevárunk egy lassabb csapatot, majd hozzájuk csatlakozunk. A biztonság legyen előrébb való a hiúságunknál.