Mint minden sikeres iparágnak, a kerékpáriparnak is megvannak a maga legendás nevei. Nem feltétlen versenyzők, hanem mérnökök, üzletemberek, akik valami maradandót alkottak, vagy egyszerűen csak elérhetővé tettek a tömegek számára új technológiákat. Most a kerékpáripar legnagyobb alakjai közül szemezgetünk.

Ignaz Schwinn

Schwinn 1860-ban született a németországi Hardheimben. Apja mesterember volt, szabóként dolgozott, és a fia figyelme is hamar a tervezés valamint a gyártás felé fordult, vizsgaként elkészített mesterdarabja egy orgona volt, amely a mai napig működik. Nem sokkal később utazásba kezdett hazájában, hogy fejlődhessen a szakmai tudása, és az érdeklődése nagyon hamar a kerékpárok felé fordult. Ekkor még a jellegzetes nagykerekű gép volt a divat, hiszen minél nagyobb kereket használtak, egy pedálfordulattal annál messzebb lehetett hajtani. A kerékméret növelésének csak a balesetek szabtak gátat, hiszen nem volt életbiztosítás másfél méter magasan ücsörögni tekerés közben. Schwinn egy angol mérnök, James Sterley munkájára kezdett figyelni, aki megalkotta a biztonsági kerékpárt, jóval kisebb kerékkel és láncos áttétellel. Rövid időn belül Schwinn kihozta a saját változatát, és Henrick Kleyerrel közösen kezdte el gyártani a saját biztonsági biciklijét. A fordulópont 1864-ben következett, amikor Schwinn találkozott egy amerikai húsipari mágnással, Adlof Fredrick William Arnolddal. A vállalkozó nagy lehetőséget látott a kerékpárban, és 1895-ben megalapították az Arnold Schwinn & Companyt, amely aztán biciklire ültette Amerikát.

Gary Fisher

Sokan tartják, hogy az 1950-es születésű Gary Fisher a hegyikerékpározás feltalálója. Habár ezzel vitatkozni lehet, tény, hogy kevesen tettek annyit a hegyi bringázás népszerűsítéséért, mint ő. Fisher már korán, 12 évesen elkezdett versenyezni, és 18 éves korában csak azért nem állhatott rajthoz, mert hoztak egy olyan szabályt, ami megszabta, hogy milyen hosszú lehet egy versenyző haja. Négy év múlva eltörölték a szabályt, így Fisher karrierje folytatódhatott, és több nemzetközi versenyt is megnyert. Az első saját bringáját egy Schwinn Excelsior vázára építette, motorról származó fékkarokkal és dobfékekkel, meg még sok más alkatrésszel, amit a helyi műhelyekben talált. 1976-ban indult az első hegyi bringás versenyén, amit a Pine hegyen rendeztek, a Repack Roadon. Azért nevezték így, mert az akkoriban széles körben elterjedt kontrafékek nem bírták a tartós igénybevételt, elmelegedtek, ezért gyakran szerelni kellett őket. A Repack úton a mai napig Fisher rekordja él, 4 perc 22 másodperc alatt ért le. 1979-ben barátjával, Charlie Kellyvel megalapította a MountainBikes nevű cégét. A vázakat ez bizonyos Tom Ritchey készítette, aki később szintén hatalmas karriert fut be. A cég végül alig 1983-ig húzta, viszont miután felbomlott, Fisher megalapítja a saját magáról elnevezett  kerékpár gyártó vállalkozását.fotó: Christopher Michel / Wikimedia Commons

Ernesto Colnago

Az 1932-es születésű olasz férfi nem csupán bicikliket gyárt, sokan, mint a kerékpárok Ferrarija hivatkoznak a gépeire, melyek kidolgozottsága és megmunkálása kiemelkedő. Colnagót eredetileg agrár pályára szánta a családja, de ő inkább bringázni akart, a versenyzést tizenhárom évesen kezdte egy Gloria nyergében. Egy durva sérülés után fel kellett adnia a versenyzői karrierjét, de kerék közelben akart maradni, így megnyitotta a saját műhelyét, valamint bedolgozott a Nivea csapatnak, mint szerelő, 1963-ban pedig már a legendás Eddie Merckx gépét tartotta karban. Saját vázait már egészen a késő hatvanas évektől kezdve építette, és amikor ezeket tervezte, kizárólag a versenyzők igényeit tartotta szem előtt. Úttörő volt az új gyártástechnológiák kifejlesztésében, amikor megjelent a szénszálas alapanyag, azt is az első között vette át.

fotó: Corbis via Getty Images

Mike Sinyard

A Specialized alapítója épp csak 24 volt, amikor 1974-ben belevágott az üzletbe. Ő ekkor a Volkswagen kisbuszát adta el, hogy finanszírozni tudja európai körútját, ahol gyártókkal tárgyalt az amerikai viszonteladói szándékairól. Amikor hazatért, a bringája után kötött egy utánfutót, és azzal járt be a környékbeli bringaboltokat, és javarészt az olasz Cinelli termékeit árulta. Az első önálló terméke a Specialized Touring Tire gumi volt 1976-ban, és mindössze öt évvel később a Specialized bemutatta első két bringáját, a túrázásra optimalizált Sequioia-t és az Allez országútit. Ugyanebben az évben érkezett a világ első nagyobb darabszámban gyártott hegyi bringája, a Specialized Stumpjumper is. Mind a három bringa Tim Neenan tervei alapján készült, aki Tom Ritchey munkáihoz nyúlt vissza a fejlesztés során. Az eredeti Stumpjumpert még a neves Smithsonian Intézet is kiállította, és 1989-ben megérkezett a világ első sorozatgyártású szénszálas vázzal szerelt hegyi bringája, az Epic.   

fotó: Richard Masoner / Cycleicious / Flickr

Tom Ritchey

Ha egy ilyen válogatásból nem maradhat ki név, akkor az Tom Ritchey. Már kétszer is szó volt róla a fentiekben, ami csak azt bizonyítja, hogy az 1956-os születésű amerikai tényleg hatalmas hatással volt a kerékpáriparra. Ritchey, mint annyi más sikeres építő, a versenysportból indult, és sokan a vázkészítés egyik pionírjának tartják, mellesleg az első sorozatban készülő hegyi bringa váz is az ő munkája volt. Az inspirációt az édesapjától kapta, aki már 11 évesen arra biztatta, hogy saját maga fűzze a kerekeit és javítsa a gumibelsőket. Ez a tudás 14 éves korára odáig fejlődött, hogy már másoknak is szerelt, így összeszedte a pénzt első bringájára, egy Raleigh Super Corsára. Ekkorra már versenyzett, ám elégedetlen volt a hagyományos vázakkal, ezért úgy döntött, épít egyet. A csöveket mindössze 21 dollárért vásárolta, és a vázzal, amit épített, kiérdemelte a Senior slayer – idős zúzó – címet, ugyanis a nála jóval tapasztaltabb és rangosabb versenyzőket is lehagyta. 1979-re Ritchey túl volt az ezredik saját készítésű vázán, amelyek közül sok már világranglistás versenyzők alatt futott.  

fotó: Getty Images Europe