A bringás ruházat kérdése annyira sok irányból közelíthető meg, hogy egy könyv kevés lenne az összes lehetősé tárgyalásához. Nem mindegy, hogy milyen távra, hőmérsékletre szánjuk a ruhát, és akkor az időjárásról még nem is beszéltünk. Ha az ember csak munkába járna, a legjobb megoldás egyértelműen az, hogy odabent váltóruhát tart, és amikor beér, lecseréli az átizzadt darabokat arra, amit aztán egész nap, kényelmesen visel. De mi az ideális túrázáshoz? Mit vegyünk fel például a McDonald's Bringamánia Tour de Balatonra?

Az aláöltözet az egyik legfontosabb, hiszen ez közvetlenül találkozik a bőrünkkel, vagyis nagyban hozzájárul ahhoz, hogy izzadtságunkban fürödve, vagy pedig frissen szállunk le a bringáról. A különböző lélegző anyagokról, és azok fantázianeveiről érdemes megkérdezni a bolti szakembert, ő nagy valószínűséggel tudni fogja, melyik árkategóriában melyik a legjobb vétel. Ezeknél a ruháknál szintén fontos, hogy a belső varrás nélküli, vagy lapos varrással gyártott legyen: sok kilométer megtétele után szépen kidörzsöli a bőrünket a túlzottan drabális varrás.

Ha van egy jó aláöltözőnk, érdemes rá húzni egy jófajta mezt is. Ezek nem csak árkategóriánként, de szakáganként is eltérőek, számtalan szempont alapján válogathatunk. Itt is fontos, hogy lehetőleg valamiféle lélegző anyagot válasszunk, különben megtudjuk, milyen lehet a dunsztosüvegben tekerni. A praktikum pedig már ízlés kérdése: legyen-e rajta zseb, cipzár és hasonlók, ráadásul itt már színre is érdemes figyelni: egy feltűnő neon árnyalattal a láthatóságunkat, és így a saját túlélési esélyeinket javítjuk.

A nadrág kiválasztására érdemes a legtöbb időt fordítani: a testünk az ülő gumóinkon keresztül nehezedik a bringára, így itt dől el, hogy szenvedés lesz-e a tekerés, vagy öröm. Fontos a betét minősége, ez határozza meg az ergonómiát. A komolyabb gyártók még arra is felhívják a figyelmet, hogy milyen távra, milyen hőmérsékleti viszonyokra ajánlják a nadrágjukat, igaz az ennyire profi darabok már jóval többe kerülnek. Az ilyen nadrágok alá nem minden esetben szabad alsóneműt venni, hiszen ez begyűrődhet, ami további kényelmetlenséghez vezethet.

A kabát is hasonlóan összetett kérdés, hiszen sokszor előfordul, hogy egy kiadós zápor melegben ér minket, így beizzadunk alá, és jobban átázunk, mintha rajtunk se lenne. Két járható út van: az egyik a szellőző nyílásokkal ellátott kabát, a másik pedig az anyagában lélegző. Utóbbi értelemszerűen jóval többe kerül, ám hatékonyabb és valamivel praktikusabb is.

A kesztyű is hasonló, mint a nadrág, hiszen ezen keresztül találkozunk a biciklivel. A kesztyűk párnázására érdemes különösen figyelni, mert ha ez jó, akkor hosszútávon sem fog elzsibbadni a kezünk, így mindig biztosan fékezhetünk. A levágott ujjú kesztyű kevésbé jó megoldás, hiszen könnyedén lecsúszhat a fékkarról az izzadt ujjunk, de ez ízlés kérdése, van, akinek beválhat. A cipő kérdés pedig szintén a felhasználáson múlik, ám mielőtt váltanánk a hagyományos pedálról valamilyen rögzítősre (clips), lehetőség szerint próbáljuk ki, hogy együtt tudunk-e élni vele. Versenyszerű felhasználás mellett egyértelműen jobb, de a hétköznapokban nem feltétlenül parktikusabb.

A lényeg, hogy törekedjünk rá, hogy minél több információt szerezzünk az adott termékről és a nekünk megfelelőt válasszuk végül. Az ács is azt mondja, kétszer mérj, egyszer vágj, és ez a bölcsesség a bringás-ruha vásárlásra is érvényes.