Amikor bringázásról írunk a blogon, jellemzően különbséget teszünk a rendszeresen közlekedő, vagy a csak alkalmanként tekerő emberek között. A két csoportban egy közös mégis akad: előbb vagy utóbb mindkettőnek szüksége lesz arra, hogy a bringáját karban tartsa.

Hiába van szó egyszerű gépről, mégis, alapjaiban változik meg a nyeregben átélt élmény, ha néha rászánunk egy kis időt a bringával való törődésre, mint kolléganőnk, Ági, aki a hetekben felkészül a  McDonald's Bringamánia Tour de Balatonra. Első, és legkézenfekvőbb feladat, hogy időnként megkenjük a láncot: persze ez sem úgy jó, ha csak ráöntjük a kenőanyagot, érdemes előtte megtisztítani.

Ági, blogunk főszereplője, a McDonald’s BringaMánia Tour de Balaton 86 kilométeres távjára készül. Felkészülését György, a Gepida szakembere is segíti.

Használjunk direkt erre a célra szánt láncolajat: száraz időre a port kevésbé gyűjtő típus kell, nedves időre a sűrűbb, ragadósabb a jó, mert nem mossa ki a víz. Érdemes csepegtetős kiszerelésben vásárolni a kenőanyagot, mert a hajtógázos kivitel hajlamos a láncon kívül a fél bringát beteríteni. Ha felvittük a kenőanyagot, egy ronggyal érdemes átforgatás közben letörölni a felesleget. Mellesleg ha minden komolyabb táv után foglalkozunk vele egy kicsit, sokkal könnyebb eltávolítani az olaj által begyűjtött port, mintha hosszú ideig elhanyagolnánk.

A lánckerekek fémből készülnek, és a lánc is fém, így természetszerűen idővel elkopnak. A komolyabb hajtóművek már szerelhetőek, így olcsón kicserélhetjük a lánckerekeket, de létezne olyanok is, ahol a lánctányér lemezeit egybe préselik a karral. Ha ezek elkopnak, jellemzően a karral együtt kell újat venni. A hátsó lánckerék cseréje könnyebb, egy célszerszámmal megoldható, tulajdonképpen csak letekerjük a régit, aztán felrakjuk az újat. Azt, hogy eljött a csere ideje, onnan tudjuk, hogy nem olyan gördülékeny a váltás, de ha már nagyon elkoptak a lánckerekek, a lánc is hajlamos átugrani, ami balesetveszélyes.

Használat közben a fékek is kopnak: ha hagyományos felniféket használunk, oda kell figyelni arra, hogy amikor kopik a fékbetét, egyre nagyobb úton jár a fékkar. Ennek a fékkar és a bovdenház találkozásánál található csavarral állíthatunk utána. Előfordul az is, hogy az egyik betét hamarabb ér a felnihez, mint a másik, épp ezért érdemes a fékszárak előfeszítését is figyelni. Tárcsafékes bringáknál természetesen máshogy működik a dolog, és az sem mindegy, hogy bovdenes, vagy hidraulikus rendszerről van szó: utóbbiak jellemzően önbeállóak, így nem változik a nyomáspont a kopás során, míg a mechanikus tárcsafékeken általában szerszám nélkül, vagy legfeljebb egy imbuszkulccsal megoldható a kalibrálás.

A kerékkel is előfordulhatnak bajok, hiszen gyakran önhibánkon kívül kell a padkának nekihajtani, de sokszor a kátyú kikerülése sem opció. Ha deformálódik a felni, és nyolcas, vagy tojás kerül bele, akkor a küllők feszítésével és lazításával segíthetünk. Az ilyen probléma jellemzően látszik, amikor gurulás közben lenézünk a nyeregből, de az egymáson rezgő, meglazult küllőknek is jellegzetes a hangja. Ha valaki elég lelkes, akkor netes oktatóvideók alapján is próbálkozhat a centírozással, de ezt sem szégyen profira bízni. A hagyományos, kónuszos kerekeket érdemes néha szétszedni, a golyókat kiszedni, majd kitakarítani a kerékagyat, és alaposan bezsírozva visszaszerelni. Két lemezkulccsal ez is megoldható, és ugyan rengeteg kosszal jár, de elpusztíthatatlanná teszi a kerékagyat, ha időnként kitakarítjuk és megkenjük.

Speciális esetekben még több dologra kell figyelni, például egy hegyibringák futóműve már gyakran olajcsillapítású, ezt pedig alkalmanként cserélni kell. Az elhasználódott olaj, ami már rengeteg szennyeződést megkötött, nem látja el a feladatát, és akár a becsúszószár felületkezelését, vagy a perselyeket is hajlamos tönkretenni.

A lényeg az, hogy ezek is olyan jelenségek, amiket ha időben kezelünk, és nem hagyjuk kifejlődni a problémát, akkor saját magunkat kíméljük. Ha időnkét rászánunk pár percet a bringánkra, akkor időt, pénzt, és energiát is megspórolhatunk, arról nem beszélve, hogy magabiztosabban indulhatunk útnak.